A példa

Ismerek egy embert, akinek az életútja mindig példaként lebegett a szemem előtt.
1925-ben született szegény család legidősebb fiú tagjaként, így hiába próbálta a falu tanítója rábeszélni a szüleit, hogy taníttassák, mert vág az esze, mint a borotva, neki a család megélhetését biztosítandó, dolgoznia kellett. Bekerült a vasúthoz, mint pályamunkás, és ez bizony nagy szó volt akkoriban és szerencse is, mert a háborús katonai szolgálat alól felmentették vasutassága okán. A háború után neki az új világ sok jót ígért és hozott, és ezért belépett a kommunista pártba, mert szegény család sarjaként ez a rendszer csillantotta meg számára a kitörés lehetőségét eddigi életéből. Mivel Ő valóban hitt abban, hogy egymásért is kell dolgozni, le kell mondani a másik ember javára időként bizonyos dolgokról, anyagi javakról, ezért Ő így tett egész életében. (Nem is lett autója, nyaralója, saját luxuslakása, a vasúti szolgálati lakását tudta megvenni a 90-es évek elején, amikor az állam menekülvén az elhanyagolt bérlakások várható magas felújítási költségei elől nagylelkűen felajánlotta megvételre azokat a benne élőknek, igaz, alacsony áron.) Példaemberünk tehát a mozgalmi munkában is nagy aktivitással vett részt, bízván abban, hogy embertársaival is meg tudja értetni a rendszer lényegét, és valóban a nagy többséget képviselő munkások, parasztok, átlag értelmiségiek és a társadalom jó működéséhez szükséges sok egyéb területén tevékenykedő átlagemberek élete válik jóvá végre ebben a világban.
Bármennyire hihetetlennek tűnik, de mégis voltak néhányan kommunisták, akik az életüket a nép jobb boldogulása érdekének áldozták fel.
Mint azt mindannyian tudjuk, harcuk eredménytelen maradt. Az emberi faj egyik jellemző tulajdonsága az önzőség, a magántulajdonra való törekvés. Egy ilyen tulajdonságokkal rendelkező faj alkalmatlan arra, hogy lemondjon a saját hátrányára valamiről a másik javára, hogy akár csak egy picivel is, de annak is jobb legyen. Sőt, inkább átgázol bárkin, hogy még többje lehessen.
Higgyék el embertársaim, hogy példaemberünket ez nem zavarja, ha újra kezdhetné az életét, akkor is így élné le azt. Ha szükséges lenne, újra munka mellett tanulna, mert tisztán látja, hogy a családja eltartása mellett a tudásra mekkora szükség van, ha az ember a lehető legtöbbet szeretné tenni az általa szeretett családtagok életének jobbá tétele mellett a társadalom többi tagja életkörülményeinek javítása érdekében is.
Tudom, hogy az általam leírtak egy utópisztikus képet festenek le, de én is ezekben az eszmékben hiszek, függetlenül attól, hogy sok pofont kaptam az élettől az elveim miatt, és nekem sincs semmi magánvagyonom az öreg munkagépemen kívül, melynek segítségével saját kétkezi munkámmal próbálom megkeresni az élet fenntartásához szükséges dolgokra valót, csak sajnos sokszor nem találom.
Az útról viszont letérni nem akarok, mert ott a szemem előtt a példa: Édesapám!

Magyar Darus

Vae victis!

Bizony mindmáig érvényes, és az emberi faj létezésének utolsó pillanatáig érvényes marad a vezérelv: jaj a legyőzötteknek! Miért is lógna ki a FIDESZ a sorból? Hogy forradalom zajlott le a választófülkékben, és végre 20 év után megtörtént a rendszerváltás, elértünk végre a demokráciába? (Bocs, de 1998 és 2002 között ki is kormányozta az országot?) A demokrácia azt jelenti, hogy mindenkit, köztársasági elnöktől kezdve egyszerű közhivatalnokig el kell takarítani az útból függetlenül attól, hogy szakmailag jól végezte a dolgát, de éppen emiatt nem ért egyet mindig mindennel? Na nem! Az én gerincem egyenes volt az előző rendszerben is, most sem fog végbélnyílásig görbülni! Remélem sokan vannak ma hazánkban ezzel így, (beszélgetve sok polgártársammal tanusíthatom, hogy igen), és egyre többen döbbennek rá, hogy mi is történik ma Magyarországon.
Építőiparban dolgozó vállalkozóként egyszer már átéltem a FIDESZ-éra kisvállalkozás-barát gazdaságpolitikájának "jótékony" hatását: azzal, hogy kivonjuk a gazdaságból a fejlesztésekre fordítandó-fordítható pénzeket, hosszútávon egyértelműen, de rövid távon is erősen érezhetően rontjuk az építőipar, és ezen keresztül az egész nemzetgazdaság teljesítményét. (Egy jól teljesítő építőipar rengeteg különféle beszállítót igényel, az ipar szinte mindegyik ága valamilyen formában érdekelt az építési-szerelési folyamatok anyagainak, gépeinek, berendezéseinek biztosításában.) A probléma a nem megfelelő áron elvégzett munka: amíg negyedik-ötödik szintű alvállalkozók végzik el ténylegesen a munkát, addig könnyen belátható, hogy a felettük lévő szintek feleslegesen nyelik el az adott építkezésre fordított adóforintok harmadát, de akár felét is. Ha ezek a pénzek valódi teljesítményt takarnának, mennyivel kevesebb lehetne az államháztartás hiánya, mennyivel többet mutathatna fel az ország, és ráadásul mennyivel kevesebb kisvállalkozás ment volna csődbe a ki nem fizetett számlák miatt. (És fizetné szívesen továbbra is adóit a közös kasszába.)
Nem újabb hitellehetőségekkel kellene a kkv-at bíztatgatni: higgyék el végre tisztelt Vezetőink, nekünk munka kell, amit szívesen elvégzünk jó minőségben, megfelelő áron, és csak az ezért jogosan járó pénzünket szeretnénk megkapni, hogy megéljünk, eltarthassuk a családunkat, és befizethessük belőle adóinkat. És ha nem kaptuk meg, akkor ne nehezítse meg legalább az állam a helyzetünket!

Ja, bocsánat, elfelejtettem: Vae victis!

Magyardarus