Az első kormány, mely nem tölti ki a teljes ciklusát

Igen, véleményem szerint a "fülkeforradalmár" (az milyen egyébként?) Orbán-kormány lesz az első, amely nem fogja tudni a következő választásig kitölteni a négy évét. Már hónapok óta érlelődik bennem ez a gondolat, amelyet gyakorlatilag az Orbán vezette kabinet minden újabb lépése alátámaszt. Nem hiszem, hogy túlzottan sok rétege maradt a mai magyar társadalomnak, akit valamilyen szempontból nem érintett volna hátrányosan a reformnak hitt intézkedések valamelyike.
Kikérem magamnak, hogy nekem egy tervezetet úgy hirdessenek, hogy az Magyarország végleges alaptörvénye lesz! Természetesen én sem vagyok tévedhetetlen, mint ahogy bármely embertársam sem. A különbség csak az okos, tehetséges embertársaim és a butaságtól elvakult embertársaim között, hogy előbbiek mindig is elismerték, ha valamit rosszul ítéltek vagy cselekedtek meg, utóbbiak pedig, ahová sajnos lassan a haza és a nagyvilág legtöbb politikusa beletartozik, önön csodálatukba belefulladva ezt soha nem teszik meg. (Tisztelet a kivételeknek, de ők sajnos legtöbbször egy idő után hátat is fordítanak a politika világának.)
A fentebb leírtakhoz kapcsolódhat néhány további gondolat a szerintem valódi reformokról:
Először is meg kell szüntetni a pártok központi költségvetési támogatását, tartsák fenn magukat tagjaik befizetéseiből. Én magam soha nem voltam semmilyen párt tagja sem, de tiszteletben tartom azt, hogy vannak társaink, akik szívesen vesznek részt ilyen jellegű szervezetek munkájában, de azt már nem tartom társadalmilag elfogadhatónak, hogy az összesen kb. egyszázezer magyar párttag pártjainak költségeit az összes magyar adófizető állja.
Szintén a társadalmi igazságosság alapján az egyházak hasonló támogatását is meg kell vonni. Azért írtam, hogy hasonló, mert az egyházak által végzett sok, társadalmilag nagyon fontos és hasznos tevékenységet (különféle segélyszolgálatok, iskolák, szeretetotthonok stb.) természetesen továbbra is támogatni kell.
Nagyon sok olyan szervezet van szerte a világon, amelyik nélkülözhetetlen szerepet játszik az emberek sorsának alakulásában, mégsem kap egy fillért sem a befizetett adókból.
Régi probléma a képviselők visszahívhatóságának kérdése: én már azt sem értem, hogy ez miért nincs így eleve a kezdetektől fogva?
Képviselő: csak egyéni választókerületből kerülhessen a pozíciójába bármelyik területen. (Országgyűlés, önkormányzat stb.) Az, hogy valamelyik párt támogatását élvezi, az természetesen elfogadható, a választópolgárok mindegyike nem ismerhet személyesen minden jelöltet, és így ez segíthet dönteni a választásnál.
Egy ember egy funkciót tölthessen csak be: én csak egy kisvállalkozást vezetek, de ez is egész embert kívánó feladat. Egy polgármester hogyan tud a rábízott település vezetése mellett az egész ország gondjairól, problémáiról is dönteni teljes odaadással?
Tudom, hogy az úgynevezett rendszerváltozás csak a tulajdonviszonyok megváltoztatásnál történt meg gyakorlatilag, de talán még húsz év után sem késő legalább a közéletből kirekeszteni az előző, a magántulajdont legteljesebb mértékig elvető rendszer magukat akkor hűségesnek hirdető kiszolgálóit. (Akik közül legtöbben ma milliárdos tőkés kizsákmányolók. Ugye, milyen sokszor hallottuk pont az ő szájukból megvetően fröcsögve ezen szavakat!) Tehát: semmilyen közfunkciót ne tölthessenek be az előző rendszer függetlenített párt- és KISZ-titkárai, a pártállam bármilyen szervezetének alkalmazottai. Ne számítson nyugdíj szempontjából szolgálati időnek az említett pozíciókban eltöltött idő. A pártállam által működtetett politikai iskolákban megszerzett végzettséget nem lehet elismerni pl. felsőfokú végzettségként.
Még sok, az eddig leírtaknál komolyabb problémát kéne megoldani (pl. az elherdált állami vagyon kérdését), de azt hiszem, ezekkel már erősen elkéstünk. A rendszerváltás után annak a pártnak a programját éreztem a magamhoz legközelebb állónak, amelynek akkori vezetői közül sokan már a rendszerváltás előtt is kifejezésre juttatták ellenérzéseiket az előző rendszerrel szemben, vállalva sokszor az elszenvedett rendőri brutalitást is. Nos nem ők nyerték meg az első szabad választást, és a következőn pedig a hatalom megszerzése érdekében lepaktáltak annak az utód pártnak a vezetésével, mely párt elődje verette őket meg.
Mit gondolhat, érezhet ezek után az ember?

Magyar darus

Szomorú vagyok

Szomorú vagyok, mert országunk jelenlegi vezetőinek mindennél fontosabb, hogy nehezen megszerzett hatalmukat egyszer- és mindenkorra bebetonozzák. A 2002-ben elszenvedett kudarc mégegyszer nem történhet meg! Ha az ország és átlag állampolgárai beledöglenek, akkor sem! Mit nekünk Oroszország, Európai Unió, és a többi szerencsétlen, a gazdaságát rosszul szervező nemzet, majd mi magyarok megmutatjuk!
Vajon ha Orbán úrnak(úr?) is annyi jövedelme lenne, mint egy mai átlag magyar dolgozónak, akkor is ilyen nagy mellénye lenne? Ha azon kéne töprengenie, hogy ételt vegyek a gyermekemnek, hogy ne éhezzen, vagy a fűtésszámlát fizessem be, hogy ne fázzon, akkor is ilyen pökhendien nyilatkozna? Egy ember, és társai, akiknek többsége életében egy percet nem dolgozott a valódi világban, ő, ők határozzák meg a sorsunkat? Egyik szavukkal cáfolják meg a másikat: például most fontos a dohányzás elleni küzdelem, vagy esetleg mégsem, mert a költségvetés elesik X milliárd bevételtől? Milyen ország az, ahol a politikai vezetés eltűri, hogy a legnézettebb tévécsatornákon ízlésromboló, szenzációhajhász, ne adj isten jövendőmondó, rontást levevő műsorok menjenek? De hadd menjenek: ha már ők (politikusaink) nem tudják orvosolni a problémákat, az emberek végső elkeseredésükben ezekkel a műsorokkal próbálják feledtetni a fájdalmaikat, keresik a választ a kérdéseikre, és addig sem okoznak gondot a nemzet gondjainak megoldására felesküdött politikusainknak.

Egy nagyon szomorú magyar darus