2010. június 27., vasárnap

Európa népei keljetek fel!


Sajnos egyre aktuálisabbá válik a görög tüntetők felhívása.

Elemezzük ki, hogyan is működik civilizáltnak, demokratikusnak nevezett világunk manapság:

Ha az egyén szintjén vizsgáljuk a dolgokat, rögtön látható, hogy a javak előállításának folyamatában a tág értelemben vett termelésben közvetlenül résztvevő dolgozóknak jut a legkevesebb az előállított termék hasznából. (Ide beleértem a termelést közvetlenül irányító műszaki és egyéb szakemberek munkáját is, mely szintén fontos a termékek előállításának szempontjából, valamint a gazdaság működéséhez szükséges folyamatok lezajlását lebonyolító gazdasági, pénzügyi, számviteli és egyéb nélkülözhetelen területeken dolgozó szakemberek tevékenységét is, és a tanárok, egészségügyiek stb. nélkülözhetelen munkáját.) A következő szint még a termelésben található, az elvileg nélkülözhetelen főosztályvezetők vagy hasonló szintű vezetők: nos vajon az ő tevékenységük érdemben mennyiben befolyásolja egy cég működését, ha az alattuk lévő szinteken állók már elvégezték a munkát? Cégvezető: nos rajta múlhat azért egy-két dolog, föltéve, hogy ért szakmailag ahhoz a területhez, amelyben a cége mozog. Hallom az ellenérveket: egy cégvezetőnek jó menedzsernek kell lennie, a tanácsadói majd beterjesztik eléje a javaslataikat, és ő kiválasztja közülük a legjobbat. Hogyan, ha fogalma sincs az adott szakterület problémáiról, megoldási lehetőségeiről? (Pl. a MÁV is "kiváló" állapotban van, hiszen évek óta a különféle gazdasági területek legjobb menedzserei vezetik, csak éppen egyikük sem látott még vasutat közelről.)

Nézzük vállalati oldalról a kérdést: érdekes, a jövedelmezőséget tekintve itt is a termelő szféra áll a rangsor legalján, pedig ha ők nincsenek, akkor minek a hasznáról is beszélünk? Utána következik a kereskedelem, melyre szükség van, de vajon ennyi lépcsőn keresztül, és ekkora haszonkulccsal? Mindenek tetején pedig a bankok, akik kisujjukat sem mozdítva mindenkinél nagyobb haszonra tesznek szert gátlástalanul!

Bár minden tekintetben van fölöttük is egy szint: a POLITIKA!

Magyar darus

2010. június 15., kedd

A Jobbik is kezd igazi mai magyar politikai párttá válni


Idézet a bar!kád.hu internetes hírportál 2010.06.15-i cikkéből:

"Volner János, jobbikos képviselő által benyújtott törvényjavaslat lehetővé tenné, hogy az adózó befizetendő áfáját csökkenthesse azzal az összeggel, amelyet vevője neki nem fizetett meg.
A javaslat indoklása szerint az általános forgalmi adóról szóló törvény minden adóalanytól megköveteli, hogy az általa kibocsátott számlán feltüntetett áfa összegét -függetlenül attól, hogy a vevő azt részére megfizette vagy sem - a költségvetés részére fizesse meg.
A törvényjavaslat a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany likviditását védené azáltal, hogy az általa áthárított, de a vevő által még meg nem fizetett adót ne kelljen megfizetni, másrészt a költségvetés védelme érdekében el kívánja érni, hogy a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany ténylegesen lépjen fel vevőjénél a teljes vételár, így az abban foglalt áfa kifizetése érdekében is.
Az áfa törvény jelenleg nem tartalmaz olyan garanciát, amely biztosítja a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalanyok törvényi védelmét, amennyiben önhibájukon kívül (a vevő nemfizetése miatt) nem tudják teljesíteni adófizetési kötelezettségüket. A vevő kezesként felel ugyan a rá áthárított, de általa meg nem térített adó összegéért, azonban ennek érvényesítésére a gyakorlatban az állami adóhatóságnak ilyen jellegű információ hiányában nincs lehetősége - mutat rá az indítvány.
A törvénymódosítás biztosítaná, hogy a vevő által meg nem fizetett adó az adóalanynál nyilvántartott, valós, az adóhatóság által is elérhető személytől követelhető legyen. Az adóalanynak az ellenőrizhetőség biztosítása érdekében tételes nyilvántartást kellene vezetnie az általa nyilvántartott követelésekről és annak adótartalmáról. Arra, aki a nyilvántartást nem, vagy hiányosan vezeti, az adóhatóság az érvényesített csökkentés 50 százalékának megfelelő összegű, de legalább 200 ezer forint mulasztási bírságot szabna ki.
Azok, akiknek - vagy vevőjüknek - adószámát az adóhatóság felfüggesztette vagy törölte, nem élhetnének az adócsökkentés lehetőségével a javaslat szerint."

A Jobbik is elég gyorsan beáll a sorba, ha jól értem a fentieket. A beterjesztett módosítási javaslat álmegoldást takar: első a költségvetés feneketlen pénztárcája, aztán lökünk egy morzsát a kisvállalkozónak is, hadd örüljön!

Tisztelt akármilyen országgyűlési képviselők! Nem akarunk újabb nyilvántartásokat vezetni, nem akarunk újabb, íróasztal mellett kinyögött, a gyakorlatban semmire sem jó törvényekkel szembesülni! A legnagyobb meglepetés az egészben, hogy egy olyan párt képviselőjétől származik ez a hamvában-holt javaslat, amelyik eddig radikális változtatásokat ígért nekünk, magyar állampolgároknak!

A Fidesznek egy hét elég volt, hogy rádöbbentsen bennünket arra, hogy a politikus szó lassan már egy nem túl hízelgő jelzővé válik, most pedig a Jobbik a következő, aki ezt alátámasztani igyekszik?

2010.05.09-i "Hozzászólás Oszkó Péter blogjához" című bejegyzésemben már kifejtettem, hogy csak a pénzforgalmi szemlélet bevezetése vezethetne többek között a kiszolgáltatott kisvállalkozások helyzetének javításához, persze ez pofon lenne a költségvetésnek, mert csak akkor jutna az adóbevételéhez, ha a vevő ténylegesen kifizette a számlát. Én azt gondolom, hogy az államnál erősebb szervezet, pláne ha adóbevételről van szó, nincsen, akkor miért kell pofozógépnek maga elé tartania a kkv-kat, amelyek jóval kevesebb eszközzel és erővel rendelkeznek mindehhez. Ne hagyja magát az állam a becstelen, nemfizető cégekkel szemben, végre az legyen a bűnös, aki nem akar fizetni, és ne az, aki nem tud.

Nos, számomra ez a javaslat egy, a bélsárnak adott pofonnak tűnik, már megint egy hangzatos lózung, aminek azon kívül, hogy megmutatja, hogy látszólag akarnak tenni valamit, sok értelme nincs. Amúgy meg szakmailag még azt sem értem, hogy mivel a vállalkozásoknak többek között ÁFA-analítikát is kéne vezetniük, amiből látható az is, hogy milyen követelései vannak az adott vállalkozásnak az adott pillanatban, akkor minek megint egy újabb "izé".
2010.05.13-i "Hivatalok Magyarországon" című bejegyzésemben egy másik téma kapcsán már fejtegettem, hogy milyen felesleges intézkedéseket hoznak és valósíttatnak meg adófizetői forintjainkból tisztelt tanult vezetőink, itt egy újabb példa! (Sok hasonlót tudnék még példaként felhozni az elmúlt évek dilettáns törvényhozásából, de nem akarnék ötleteket adni döntéshozóinknak, van bajunk így is elég!)

Magyar darus (még szabadlábon)

2010. június 6., vasárnap

Válasz a miértre a költségvetési hiányok banki finanszírozásával kapcsolatban.


Az Egyesült Királyságban is a most májusban megtartott választáson váltotta fel a munkáspárti kormányt egy konzervatív kormány. Ők is hasonló helyzettel szembesültek, mint nálunk az új kormány, azaz az államháztartás mutatói sokkal rosszabbak, mint azt az előző kormány eddig terjesztette. Ennek kapcsán mondta David Cameron új konzervatív párti miniszterelnök, hogy az államadósság kamatterhei elképesztő mértékűek, elérhetik az évi 60-70 milliárd fontot. Ez azt jelenti, hogy többet fordítanak a kamatokra, mint az oktatásra vagy a védelmi kiadásokra.
Azt hiszem ezen adatok tudatában érthető válik a bankok magatartása: egyrészt busás, biztosan befolyó haszonra tesznek szert, másrészt a markukban tarthatják a politikusokat, ami talán a legfontosabb az egészben. Valószínűleg úgy irányítják a gazdaságpolitikai döntéseket, hogy az a "kis" kölcsönadott pénz szinte jelentéktelenné válik a folyamatokban.
Noshát igen, én világ életemben naiv voltam, mindig azt hittem, hogy embertársaim cselekedetei a többi embertársunk életének a megkönnyítésére, jobbá tételére irányulnak. Próbáltam ennek az eszmeiségnek a szellemében vezetni a saját vállalkozásomat, majdnem teljesen bele is rokkantam, örülhetek, hogy egy gépem legalább megmaradt, amivel legalább én dolgozhatok.

(A képen a Bank of England)

Magyar darus

2010. június 5., szombat

Akkor mégis ki aggódik jobban Magyarországért?


Az Európai Unió gazdasági és pénzügyi biztosa, Olli Rehn elutasította az esetleges magyar államcsődről szóló kijelentéseket szombaton , s kijelentette, hogy véleménye szerint megkezdődött a magyar gazdaság talpraállása.
Ezeket az állításokat nem a jelenlegi magyar vezető politikusainktól kellene hallanunk? Nem, nekik csak az számít, hogy továbbra is azt bizonygathassák, hogy az előző kormány mindent rosszul csinált. Nekem sem tetszett a szocialista kabinet sok döntése, de ha már az EU is elismeri sok téren az intézkedéseik helyességét, akkor talán fejet kell hajtanunk ezen érvek előtt.
Kíváncsi vagyok, milyen következtetéseket von majd le magának Kósa Úr mindezek után. Ők rengetegszer követelték az előző kormány több szereplőjének a lemondását, valószínűleg általában megalapozottan. Kósa Úr! Most példát lehetne mutatni az igazi demokráciából! Az Önök által példaképnek tekintett nyugati demokráciákban az országuknak jóval kisebb hátrányt okozó kijelentések miatt lemondtak már vezető politikusok. (Legutóbb pl. a német államfő.)

Egy másik, de ehhez kapcsolódó gondolat: soha nem értettem meg, hogy mi az az államháztartási hiány, ráadásul folyamatosan, az évek során visszatérően. A fogalmat értem, csak azt nem, hogy ugyanakkor a gazdasági életben egy vállalkozás, ha veszteséges, akkor tönkremegy. Az államok esetében ez miért nincs így? A világ legtöbb számottevő országnak deficites a költségvetése évek-évtizedek óta. Miért finanszírozzák ezt a bankok, miben reménykednek, hogy visszakapják valaha is az ezermilliárdjaikat?
Miért kell tartósan, állandóan túlköltekezni? Talán mert nem az országirányítók saját pénzéről van szó, hanem az adófizető állampolgárékéról? Lehet, hogy igazuk van a görögöknek, mikor kitették az Akropolisz falára, hogy "Világ népei keljetek fel!"

Nos, azt hiszem megint eleget írtam le ahhoz, hogy előbb-utóbb megálljon a házunk előtt a nagy fekete autó. (Sajnos akár már ezt is elképzelhetőnek tartom!)

Magyar darus

2010. június 4., péntek

Éljenek a Magyarországot felvirágoztató multinacionális vállalatok!


Önkormányzati és állami adókedvezményeket, támogatásokat is kapott a Sony Magyarországon. A kedvezmények már lefutottak, és a japán cég tegnap bejelentette: a termelést Gödöllőről Indonéziába helyezi át. Igen, ez a jellemző rájuk, és a Sony már a sokadik a sorban. A Sony magyarországi mutatóit nem ismerem, de a Generel Electric (GE) Hungary évi 100 milliárdos (!) nyeresége (nem bevétele!) csökkent le a gazdasági válság hatására kb. 90 milliárdra! Hogy a csuda vinné el ezt a rossz világot! Be is jelentette a GE, hogy több gyárát is bezárja Magyarországon, no persze az igazi ok itt sem a válság, hanem az adókedvezmények megszűnése az ő esetükben is.
Mi, a magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv) vezetői nem tudunk és nem is akarunk kivonulni az országból, mégsem az volt eddig a magyar gazdaságpolitika vezérelve, hogy a magyar kkv-kat támogassa. Most pedig jön a visszaállamosítás?

Magyar darus

Kicsit mérgesebben a politikai lózungokról.


Egy nappal ezelőtt úgy látszik még nem fogtam fel teljesen Kósa Úr mondandójának a lényegét, de mára elovasván többek között a FIDESZ-hez közel álló közgazdászok elemzését is, hirtelen nagyon elkeseredett lettem. Itt valóban semmi nem számít egyes FIDESZ-es vezetőknek, csak az, hogy most még nagyobb (2/3-os többségű) hangerővel kiáltsák a világba, hogy az MSZP milyen rossz volt. (Valószínűleg így is volt, de egy profi politikusnak tudnia kéne, hogy mikor és mit mond.) Teszik ezt mindamellett, hogy miniszterelnökük ugyanabban az időben Brüsszelben még arról beszél, hogy napokon belül lesznek elérhetőek a magyar gazdaság állapotáról szóló információk, és amint ez meglesz, a kormány 72 órán belül akciótervvel fog előállni a rövid távú problémák kezelésére. Akkor Kósa Úr miről beszél, mit is akar üzenni? Azt, amit már fejtegettem, hogy a gonosz szocialisták miatt nem tudja a FIDESZ betartani a választási, amúgy szinte semmi konkrétumot nem tartalmazó ígéreteit. Ha Kósa Úrék látnak a jövőbe, mert ezek szerint igen, hiszen Orbán Úr még nem tud konkrét számokról, akkor a választások előtt is látnia kellett volna, hogy mit ígérhetnek nekünk, magyar átlagpolgároknak. Kósa Úrnak, mint közgazdász szakembernek (bár diplomája nincs róla) talán ugyanúgy kéne ismernie a makrogazdasági folyamatok menetét, mint jogász végzettségű főnökének, és tudnia kéne, hogy egy ilyen elhamarkodott és főleg megalapozatlan nyilatkozat milyen károkat tud okozni az ország gazdaságának.
„Szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét”, mondta Kósa Úr, pedig ma Magyarországon a magánszektor és az állami szektor külső eladósodottsága is csak feleakkora, mint Görögországé. Magyarország esetében egyébként a Fideszen kívül senki sem beszél arról, hogy hiány a GDP 4,5 százalékánál nagyobb lenne, a külföldi elemzések nem látnak ilyen veszélyt. Az általam sem örömmel fogadott intézkedések csökkentették már az államcsőd veszélyét. (Az intézkedések mibenlétéről, és hogy szerintem milyen más módokon lehetett volna sokkal jelentősebben csökkenteni a költségvetés kiadásait anélkül, hogy annak csak a lakosság igya meg a levét, egy másik blogban igyekszem majd kifejteni.) Az, hogy indokolatlanul felveti az államcsőd lehetőségét, akár önbeteljesítő jóslattá is válhat, ami remélhetőleg azért nem történik meg, de mindenképpen károkat okozhat a gazdaságnak.
Kósa Úr a vállalkozások adóterheinek csökkentéséről szólva megjegyezte, hogy „értelmetlen feltenni azt a kérdést, miből, hiszen pillanatnyilag a túlélés a legfontosabb”. Ebből azt olvasható ki, hogy a Fidesz, beismerve a mozgástér mások által régóta hangoztatott hiányát, kitáncol adócsökkentési ígéretei mögül. Továbbá azt, hogy az üzenet nem a befektetőknek vagy a külföldnek szólt, hanem belpolitikai célzatú volt: a választópolgár számára érthető módon vezeti elő a beígért döntésekről való lemondást, csak az a baj, hogy határaink nem működnek zajfogó falként.
Veszélyesnek tűnik még, hogy Kósa Úr "bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok" felfüggesztését helyezi kilátásba, vagyis a diktatúra bevezetésével fenyegetődzik. Egyenlőre csak találgatni lehet, hogy vajon mit is érthetett Kósa Úr gazdasági alkotmányossági szabályokon? Az Alkotmány több helyen is szabályozza a gazdasági kérdéseket, így például a 9. paragrafus kimondja, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Ebben a paragrafusban mondja ki az alaptörvény azt is, hogy Magyarország elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. A gazdaságot szabályozzák azok a paragrafusok is, amelyek kimondják, hogy az állam biztosítja a tulajdonhoz való jogot, valamint hogy elismeri a szövetkezetek önállóságát. Az alkotmány szerint a tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
Nos tehát, majd meglátjuk mi kerekedik ki ebből, csak nehogy meg is ijedjünk majdan!

Magyar darus

2010. június 3., csütörtök

A politikai lózungokról.


Mi, magyar átlagpolgárok, szeretnénk megkérni Kósa Lajos urat, és a kormányzó párt más kompetens személyiségeit, hogy szíveskedjenek mellőzni a nem biztos, hogy teljesen megfontolt kijelentéseket! Nagyon bízunk benne (mi mást is tehetnénk), hogy végre tényleg eljön az a világ Magyarországon is, amelyik legalább egy kicsit engedi élni az átlagembert is. Sokan vártuk, és egyelőre még mindig várjuk a pillanatot, amiről azt hittük 1990-ben, hogy íme itt van! Én már jó ideje nem vagyok egyik párt elkötelezett híve. 90-ben voltak elképzeléseim, hogy melyik eszmeiség lenne az, amelyik szerintem megfelelő mederbe tudta volna terelni az ország dolgainak folyását, de elég hamar kiábrándítottak az adott párt vezetői. A hatalom érdekében egyszerűen lepaktáltak azokkal, akik néhány évvel korábban még véresre verették őket.
Nos, most halványan újra megcsillant a remény, de máris veszni látszik a politika ködében.
Mi a fontosabb? Megpróbálni helyes intézkedésekkel végre a megfelelő mederbe terelni a magyar gazdaságot, vagy még mindig hangoztatni az előző kormány alkalmatlanságát?
Tisztelt vezető politikusaink!

Mi bizony nem csak beszélünk a napi problémákról, hanem mi megéljük azokat!

Máris védeni kell a mundér becsületét a megint be nem tartandó ígéretek miatt? Államcsőd? Mintha fellélegeznének, hogy tényleg! Jaj de jó! Itt az államcsőd veszélye, gazdasági vészhelyzetet jelentünk, a beígért dolgoknak annyi? A forint meg a tőzsde persze egyből lereagálja az ilyen kijelentéseket, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy éppen már megint mi lesz drágább, ahelyett, hogy tényleg beindulna a magyar gazdaság régóta várt felpörgése.
Én csak annyit tudok: 1998 és 2002 között volt szinte a legkevesebb munkánk, megrendelésünk, az akkor regnáló kormány visszafogott szinte minden állami beruházást például. Szerintem pedig a gazdaság élénkítésének egyik legjobb eszköze az állami beruházások bővítése, persze nem maffia-árakon. Az építőipar fellendülése mindig is magával húzta a nemzetgazdaság többi ágazatának a fejlődését is, gondolom nem nagyon kell közgazdásznak lenni, hogy megértsük, miért. Nagyon vártuk az uniós beruházási pénzek megjelenését is, de valahogy nem igazán érezhető ez. Persze nem másfél-kétszeres áron kéne építkeznünk, és akkor mindjárt több feladatot lehetett volna elvégezni, aminek révén több vállalkozás juthatott volna munkához.
Nos tehát bizakodjunk azért egyelőre, mert most állunk talán a legközelebb ahhoz, hogy végre már valami jó is történjék velünk, magyar emberekkel!
(A kép 1996-os, megmaradt bennem, hogy akkoriban még a Fidesz országgyűlési képviselői csak akkor szólaltak fel, ha alternatívát is kínáltak az általuk éppen feszegetett probléma megoldására. Emlékszik még Kósa Úr?)

Magyar darus

2010. június 2., szerda

Miattam vannak a dugók!


Elnézést kérek Prokop Gábortól, a Totalcar újságírójától, hogy kölcsön vettem az írását, de már én is többször akartam véleményt formálni a magyar közlekedési morálról, és az ő írása nagyszerű iróniával teszi meg mindezt.
Köszönet érte!

Magyar darus


http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2010/06/02/miattam_vannak_a_dugok/


"Miattam vannak a dugók!

Prokop Gábor

2010. június 2., szerda 13:27

Én tehetek mindenről. Sosem nézek tükörbe, de még előre sem. Oldalra is csak akkor, ha ott érdekeset látok. Mondjuk balesetet, roncsokat, vért vagy klassz csöcsöket.
Engem szidjatok. Miattam késitek le a mozit, a munkakezdést, a kompot, a vasárnapi futamot és az esti szappanoperát is. Mert nem megyek kilencvennel a hatoson. Nem sietek, meghalni sem akarok a száguldásban, menjen csak a sok vesedonor. Már ha hagyom. Mert ha jönnek szemben, hatvannal megyek, ha nem, hát száztízzel. Ha mögöttem torlódik a sor, az nem az én bajom.

Mert nem megyek ötvennel a lakott területen. Van mit nézni, tavasszal a virágoskertek, ősszel a fák – nyáron meg a csöcsök. Ha nincs ott az asszony, rájuk is dudálok – aki ijedős, az öltözzön fel! Ja, és ne vezessen, mint az ott szemben, aki rásatuzott a dudaszóra. Ha mögöttem megáll a város, nem az én bajom.

Mert igazságosztó vagyok. Ha valaki előzni akar és felkapaszkodik, ráfékezek. Ha mellém ér, rágyorsítok. Jött mögöttem már 20 kilométert, miért pont most kellene elmennie? Álljon be rendesen a sorba, jómunkásember módjára, mint a többi harminc mögöttem. Ha pedig öt falunyi dugó van mögöttem, az nem az én bajom. Mert nem tudok közlekedni a körforgalomban. Na nem úgy, hogy eltévesztem az irányt, az tényleg csak ritkán esik meg. De behajtani oda a sok ámokfutó közé... Jobb, ha már akkor lassítok, ha a látóhatár szélén felbukkan egy ilyen. Ki is teszem az indexet jobbra, és szépen odacsorgok. A bejáratnál pedig megállok, még akkor is, ha nem jön senki. Bármikor felbukkanhat egy autó, nem igaz? Ha neked emiatt havonta eggyel többször kell tankolnod, az nem az én bajom.

Mert nem tudok autópályázni. Már az eleje nehéz, a felhajtón tolom neki, tíz centire az előttem lévőtől, mereven figyelve a lökhárítóját, nehogy baj legyen. Nem nézek a tükörbe, hogy jön-e valaki a pályán, csak megyek, tömörülök a többi előttem lévővel. A gyorsítósávon gyorsítok, azért van. Aztán fékezek, ha elfogy, és mégsem fértünk be a két kamion közé öten. Megállok a végén, és szidom a többi barmot, aki beragadt mögém, és csak jönnek, csak jönnek ki, én meg várom, mikor fogy el a forgalom. Ha emiatt beáll az M0, az nem az én bajom.

Mert ha feljutottam, akkor sem veszem fel a ritmust. Kilencvennel megyek a belsőben, százhússzal a középsőben, és ha megunom a totyogást, százhatvannal a jobb szélén. Na nem a leállósávban, az veszélyes, ott csak akkor állok meg, ha tényleg muszáj. Például pisilni. Ha emiatt megtelnek a sávok, az nem az én bajom.

Mert az autópályán nézelődni is szeretek. A tájat is, de balesetet még inkább. Ha a szemközti oldalon van, az a legjobb. Behúzódok, és negyvennel elslattyogok a roncsok, a vér és a béldarabkák mellett. Ha nincs vér és béldarabkák, még lassabban, hátha csak elszalasztottam. Lehetőleg fotózok is. Kár azt hinni, hogy ilyenkor miattam torlódik fel a sor, hiszen a mögöttem jövők is csak negyvennel jönnek. Ha ilyenkor mindkét irányban áll a pálya, az nem az én bajom.

Mert nekem önálló véleményem van az optimális sebességről. Én akkor is nyolcvannal megyek, ha mindenki más kilencvennel vagy hetvennel. Legfeljebb fékezek, ha utolérek valakit. Legfeljebb fékez, aki engem utolér. Az, hogy ettől lökéshullámszerűen terjed a fékezgetés hátrafelé, az nem az én bajom.

Mert félek a traffipaxtól is. A fix mérők mellett a megengedett sebesség alatt hússzal megyek, hátha csal az órám. Ha pedig hirtelen vándorfényképészt látok, akkor satufék. Biztos, ami biztos. Legalább megmentem a mögöttem jövőket is, hiszen ilyenkor nekik is fékezniük kell, tuti nem kapnak vakut az arcukba. Ha ilyenkor a mögötte lévő már nem tud megállni, az nem az én bajom.

Mert gyűlölöm a törekvőket. Ha egy sávra szűkül az út, én bizony beállok középre már háromszáz méterrel előtte. Ne nézzetek puhapöcsnek, mellettem nem fog senki jobbról előreosonni. Tessék beállni a sorba, mint mindenki más! Ha emiatt dupla hosszú lesz a sor, az nem az én bajom.

Mert gyűlölök várni. Ha a balra kanyarodóban sokan vannak, felkúszok jobbról és betolom valahová az orrom. Úgyis beengednek, mindig akad egy balek vagy egy lassabban induló teherautó. Mögöttem meg ne dudálj, kisfiam, ki fogod bírni azt a két percet! Ha emiatt a sor fele tempóval halad, az nem az én bajom.

Mert parkolni sem szeretek, meg nem is tudok. Ha beugrok a bankba, trafikba, kulcsmásolóhoz, megállok keresztben a szabályosan parkolók mögött. Öt perc, ki lehet bírni. Esetleg tíz, de félóránál semmiképpen sem több. Rögtön jövök. Addig meg kerülgessenek csak az úton. Ha emiatt ötvenen topognak mögöttem, az nem az én bajom.

Mert nem gondolkodom előre. Tíz éve ugyanott járok dolgozni és haza, de az utolsó pillanatban sorolok be a kanyarodósávba. A vége előtt tizenöt méterrel, ott még terelővonal van. Ha mögöttem csikorognak a gumik, az nem az én bajom.

Mert nem szeretem a szinkronizált lámpákat. Az élet kevésbé unalmas, ha elsőként indulok a zöldnél és elsőként is érek a piroshoz. Mert ott újrakezdhetem. Ha a többiek csak miattam állnak meg a zöld hullámban, az nem az én bajom.

Mert autós navigációval közlekedem, már négy éve. Ugyanazzal. Akkori térképfájllal, mert szeretem a bevált dolgokat. Papírtérképem nincs, és nem nézek messzebbre száz méternél. Ha Moha bá már ötödször is bezavart szemből az egyirányúsított utcába, én hatodszor is megpróbálom – legfeljebb kitolatok. Ha addig mindenki rám vár, az nem az én bajom.

Mert szeretek vitatkozni. Ha villogsz, ha dudálsz, ha beintesz, vagy csak átnézel és csóválod a fejed, a következő sarkon találkozunk. Megvédem az igazam és megvitatom veled, hosszasan és alaposan. Érvem mindig, mindenre van. Ha addig feltartjuk a többieket, nem az én bajom.

Tehát, ha álltok a dugóban, engem szidjatok. A dugók ugyanis így keletkeznek, és ezért én vagyok a felelős. Ezeket a hibákat én követem el, csak én.

Mert ti nem. Ugye, nem?"