Soli Deo Gloria?

Azt hittem, hogy az MSZ(M)P által vezetett kormányok régenvárt leváltása után kevesebbszer támadnak kritikus hangvételű gondolataim, de sajnos egyelőre ez nem így van.
Meglátván valamelyik hírportálon a képet, melyen Orbán Viktor kezet csókol Lendvai Ildikónak, felborzolódott a hátamon ismét a szőr! Magyarázzam-e, hogy miért? Szerintem felesleges!
Igazából nem tudom, miért lepődök meg még ma is az ilyen dolgokon: hogy 1994-ben meglepődtem azon, hogy az SZDSZ a hatalomhoz jutás érdekében koalíciót kötött az MSZMP utódjával, akkor még érthető volt: azok az SZDSZ-es vezetők nyújtottak kezet azoknak az MSZP-s vezetőknek, akiket néhány néhány évvel azelőtt a szocialisták még MSZMP-ésként megverettek március 15-én a Petőfi szobornál a rendőrökkel. Óriási mélyütésként ért engem ez akkoriban Demszky Gábor és a többi SZDSZ-es vezető politikus részéről.

A másik: Orbán Viktor ezzel fejezte a beszédét a kormányprogram zárszavában a Tisztelt Házban: "Soli Deo Gloria". (Egyedül Istené a dicsőség.) Szerintem nem Tisztelt Orbán Viktor: "Solus Plebs Gloria" (Egyedül a (köz)Népé a dicsőség.) "Megdöbbentem" című bejegyzésemben már kifejtettem a lelkiismereti szabadságról a véleményemet: úgy tűnik, ez sokáig téma maradhat még, csak nehogy a többi szabadságjogunkról is szót kelljen ejtenünk majd az elkövetkezőkben.

Magyar darus

Ma már harmadszor léptem rágógumiba.

Mivel ma már harmadszor léptem kiköpött rágógumiba, előjöttek belőlem azok az érzések és gondolatok, amikre nem feltétlen büszke az ember. Az utóbbi időben egyre gyakrabban teszem fel a kérdést magamnak, miért is vagyok büszke a magyarságomra. Szerencsére idővel azért megtalálom rá a választ, és belenyugszom, hogy a magyar attól még, hogy eldobálja a szemetet, kiköpi a rágót, és lehetne sorolni a hasonló negatív dolgokat, tehát a magyar a világ egyik legtehetségesebb, legtalálékonyabb népe. Az érdekes a dologban még , hogy világhírnévre szert tett honfitársaink legtöbbje hazánk határain kívül tette mindezt. Ezen azért érdemes elgondolkodni mindannyiunknak, de talán leginkább azoknak, akik az ország sorsát irányítják!

Szóval attól tartok, hogy pár generációnak fel kell még nőnie ahhoz, igazán kultúr-európainak mondhassuk magunkat. Sajnos ez megint felvet az emberben egy kérdést: a mai szülők valóban úgy nevelik a gyerekeiket, hogy azok már ne dobják el a szemetet? Egyáltalán nevelik a gyerekeket? Az, hogy mindent ráhagyok a gyerekemre, hogy nehogy megbántsam a lelkivilágát, az bizony nem nevelés! Nekünk, szülőknek pontosan az a dolgunk, hogy megmutassuk gyermekeinknek, hogy mi a helyes vagy a helytelen. Nem számít, hogy a gyereknek ez pillanatnyilag kellemetlen, érettebb fejjel belátja majd remélhetőleg, hogy a szülei az életre akarták felkészíteni azzal, hogy megmutatták mit szabad cselekedni és mit nem. Bízom benne, hogy sokan vallják ezeket a nézeteket szülőtársaim közül, természetesen rájuk az iménti gondolatok nem vonatkoznak.

Még egy felvetés merült föl bennem magyar honfitársaimmal kapcsolatban: mondják, hogy társadalmi, erkölcsi felemelkedés csak megfelelő gazdasági környezetben képzelhető el, magyarán akinek korog a gyomra, annak nem a szemetelés a fő gondja. Egyetértek! Csak akkor azt nem értem, hogy a 2000-es évek elején, amikor a Bt-nek végre kicsit több munkája akadt, és szerettem volna bővíteni a munkatársaim létszámát, a vidéki Munkaügyi Központ által kiközvetített kb. 15 munkanélkülin lévő nehézgépkezelő közül miért kezdte úgy mindenki: "főnök, valahogy csinálja már úgy, hogy én nem vagyok alkalmas a munkakörre!" Én akkor nagyon megdöbbentem, mert az adott térség átlagfizetésének kb. a dupláját ajánlottam, és még egyéb juttatásokat. Azt a következtetést voltam kénytelen levonni: a pénz az jó lenne, de dolgozni érte? Inkább ülök otthon, igaz kevesebbért, de kényelemben!
Tehát valóban sürgősen változtatni kell a segélyezési rendszeren, az embereket érdekeltté kell tenni abban, hogy keressék a munkát, és ne a segélyt válasszák. Meg kell érteni, hogy pl. az irigyelt Egyesült Államokban az emberek hajlandóak akár lakhelyet is változtatni, hogy munkájuk legyen.

Magyar darus

Végre egy kis reménysugár

Ma megismerhette a FIDESZ kormányprogramját a közvélemény, amely A Nemzeti Együttműködés Programja címet viseli.
A program, ha valóban megvalósul, sok pozitív elemet tartalmaz, bár inkább csak általánosságban fogalmaz.

A számomra, és általában a magyar kisvállalkozások számára egyik legérdekesebb része az adóterhelés beígért csökkentése mellett az az ígéret, amely szerint igyekeznek helyzetbe hozni a magyar kis- és középvállalkozásokat. Reméljük ennek a kormánynak ez végre sikerülni is fog!

Ígérik a programban a körbe- és lánctartozások csökkentését is, mely szintén az alvállalkozói sor legalján álló, a munkát ténylegesen elvégző kisvállalkozásokat sújtja leginkább. Végre a program 23. oldalán olvasható az is, hogy a vétlen kisvállalkozásokat ne sújtsa áfateherrel az állam olyan munkavégzés után, amire a vevő nem teljesítette fizetési kötelezettségét.
A program a lánctartozások egyik okaként a vállalkozások előrelátó üzleti magatartásának, a vevők leinformálásának vagy a várható üzleti kockázatok
piaci alapú biztosításának hiányát jelöli meg. Nos, kérdezzük meg például azt a kisvállalkozót erről, hogy miért vállalt munkát a Megyeri-híd építésén, miután már évek óta más munkákon együtt dolgozott a Ganz-Acéllal, és eddig mindig megkapta a pénzét, hogy miért nem látott a jövőbe, hogy a Ganz-Acél tulajdonosi köre most már éppen csődbe akarja vinni a céget. Bizony az elmélet és a gyakorlat nagyon sokszor távol áll egymástól, és mi, a gyakorlat emberei isszuk meg a hangzatos elméletek levét!

De most nem ez a lényeg, hanem a pozitív hozzáállás! Reméljük új kormányunkban is megmarad ez a kezdeti lendület és lelkesedés! Tehát:

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Magyar darus

Megdöbbentem

Megdöbbentem, mert megint elő akarják írni nekünk, átlag állampolgároknak, hogy miben kell hinnünk. A kommunista érában hinnünk kellett a marxista-leninista tanításokban, az ateizmusban. Most pedig törvényben akarják rögzíteni, hogy -idézem- "mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni..."
Mindenekelőtt leszögezem, hogy tisztelem és becsülöm azt, aki tiszta szívéből -minden önös érdek és megfontolás nélkül- vallja magáénak valamelyik vallás vagy felekezet tanításait, de azt nem fogadom el, hogy aki nem érzi ennek szükségét, az nem lehet jó állampolgára ennek a hazának. Sőt, én a magam részéről ezt kikérem magamnak!
Az előző rendszerben sem voltam hajlandó csak azért belépni az MSZMP-be, mert ez elvárás volt egy mérnöktől, értelmiségitől, bármilyen szintű vezetői beosztásra vágyó embertől. Igaz belőlem mégiscsak vezető beosztású dolgozó lett okleveles gépészmérnök léttemre: autódaruvezető. Itt a válaszom azoknak, akik "a nem volt más választásom" kifogás mögé bújva lettek például III/III-as ügynökök. Még akkor is volt más választása mindenkinek, csak nem merte, nem akarta meglépni. Nem akarom prejudikálni a jogot arra, hogy csak én tettem ezt meg. Rajtam kívül biztosan akadnak még számosan (remélem!), akik szintén így döntöttek, és utána bizony itták-ittuk a levét döntésünknek. (Az én környezetemben sajnos nem ez volt a jellemző, elég kevés példát tudnék felhozni.) Viszont nálam-nálunk mindmáig van otthon tükör!
A rendszerváltáskor (valóban az volt, vagy csak a magántulajdonra épülő gazdasági modell bevezetése?) azt hittem, és velem együtt sokan mások is, hogy most majd az is érvényesülhet végre, aki valamit jól, megbízhatóan, elfogadható áron csinál. Ekkora naivságot! Bizony most sem ez a lényeg, hanem hogy ki kinek a kije, beletartozik-e valamelyik érdekcsoportba, és attól tartok, amíg világ ez a világ, ez így is marad.
Tehát NEM fogadom el, hogy nekem pl. Istenre kelljen esküt tennem, ha az én lelkiismeretem ezt nem igényli. (Apropó, melyik vallás melyik Istenére is?)
Látható tehát szerintem, hogy a lelkiismereti szabadságba való beavatkozásnak tartható az efféle próbálkozás, és még a hívő emberek számára is komoly kérdéseket kell, hogy felvessen.
Nem gondoltam, hogy ma újra a billentyűzet elé ülök, de a hírt olvasván le kellett jegyeznem a gondolataimat.

Magyar darus

Gondolatok az alkotmánymódosításról

Módosította az alkotmányt az országgyűlés, miszerint a következő országgyűlés legfeljebb 200 országgyűlési plusz 13 kisebbségi képviselőből állhat. A Fidesz javaslata szerint összesen 198 mandátumot lehetne szétosztani, 90 egyéni képviselő mellett 78 a területi listák helyébe lépő egyetlen listáról, 30 pedig kompenzációs listáról juthatna mandátumhoz.
A Fidesz javaslatának a mandátumszám csökkenése mellett a két leglényegibb eleme a területi listák eltörlése, illetve az első fordulós eredményességi küszöb eltörlése.
Mindezek üdvözlendő lépések, de véleményem szerint a teljesen igazságos lépés a tisztán egyéni választókörzetekben megválasztott képviselőkből álló országgyűlés lenne. Emellé még szükség lenne valamilyen ésszerű formában biztosítani a képviselők visszahívhatóságát is. Az ésszerű forma alatt azt értem, hogy az adott választókörzet megfelelő számú választópolgárának egyetértése szükségeltessék a képviselő visszahívásához.
A mentelmi jogra valószínűleg szükség van, hogy mondvacsinált valótlan tyúkperekkel ne akadályozzák a képviselők munkáját, de az ügyészség által benyújtott, megfelelő bizonyítékokkal alátámasztott felfüggesztési kérelmeket a mentelmi bizottságnak legyen kötelező támogatni. Egyértelmű esetekben pedig automatikusan szűnjön meg a mentelmi jog. (Ez tettenérés esetén most is így van, csak azt nem értem, hogy egy ittas vezetés vagy egy tilosban parkolás tettenérése miért nem tettenérés?)
A következő probléma a funkcióhalmozás: én csak egy kis vállalkozás ügyes-bajos gondjait vettem a nyakamba, és még ez is teljes embert kíván, így nem értem, hogy aki pl. egy város bajait igyekszik orvosolni tiszta szívéből, teljes erejéből, annak hogyan marad ideje-energiája még az ország problémáit is megoldani. Magyarán: vagy ez, vagy az!
Még egy fájó pont, bár ezzel valószínűleg már egy kicsit elkéstünk. A múlt rendszer párt- és állami funkcionáriusai, akik élharcosai voltak a magántulajdon elleni küzdelemnek, mit keresnek a mai Magyarország bármilyen szintű vezetésében.? Pl.a román képviselőház szerdán (2010.05.19.) 203 igen és 40 nem szavazattal, 12 tartózkodással elfogadta a lusztrációs törvényt, amely időlegesen korlátozza bizonyos tisztségek betöltését azok számára, akik a kommunista rezsim hatalmi és elnyomó struktúráinak tagjai voltak 1945. március 6. és 1989. december 22. között. Az érintettek a törvény életbelépése után, öt egymást követő évben nem jelöltethetik magukat vezető és hatalmi tisztségekbe. A jogszabály vonatkozik azokra, akik a Román Kommunista Pártban (RKP) fizetett vezetői tisztséget töltöttek be, tagjai voltak az Államtanácsnak, Minisztertanácsnak, titkárok, elsőtitkárok voltak, propagandafeladatokat láttak el, a külképviseleteken vezetőtisztségük volt. Ugyanezek a szabályok érvényesek a milícia vezetőire, helyetteseikre, a politikai börtönök parancsnokaira, a párttitkárokra. Nálunk mikor születik ehhez hasonló törvény, ha egyáltalán születik? Az is érdekes, hogy az általam rendszeresen figyelemmel kísért kb. 20 internetes hírportál közül csak egyben találtam rá erre a hírre. Gondolom könnyű rájönni, hogy melyik parlamenti ellenzéki párthoz köthető ez a hírportál.
Gondolatébresztőnek egyelőre ennyit.

Magyar darus

A macska FEL VAN MÁSZVA a fára

Noshát igen! Nekünk a gimnáziumban még ezt hozták fel példának a germanizmusok használata ellen. Sajnos a szenvedő szerkezet használata teljesen hétköznapi vált mára a magyar beszédben, még a MÉDIUMOKBAN is. (Pedig éppen a médiákban kéne a leginkább odafigyelni a szép és helyes magyar beszédre, mint ahogy ez a kifejezés a helyes a médium helyett.) Tehát: a macska felmászott a fára. Szerintem sokkal szebben hangzik! Jó lenne, ha nálamnál alkalmasabb közismert személyek felhívnák erre a figyelmet a TÉVÉBE. Igen,sokan így mondják: tévébe, a helyes tévében helyett. Talán ez a menő? Sok állami SZERV magas beosztású közszereplőtől is hallani ilyen beszédet, s talán ebből kiindulva gondolják mások is, hogy ez így milyen szép. Mit is írtam? Szerv? Önnek is megütötte a fülét? Bizony jogosan! Szervezetről már szinte nem is hallani manapság Magyarországon, szinte mindegyik átalakult szervvé. Azt hadd ne mondjam ki, hogy én ilyenkor testünk melyik szervére gondolok!
Kicsit visszatérve az első mondatomhoz: HÁT bizony gimnáziumi magyar tanárom, akinek nagyon sokat köszönhetek a magyar nyelv helyes használatára való felkészítésében is, rengeteg küzdött azért , hogy mondatainkat ne kezdjük hát-tal. (Ha mégis megtettük, egy forinttal kellett a vétkesnek az osztálypénzhez hozzájárulnia, amit aztán pl. kellemes és hasznos kirándulásokra költöttünk.)

Talán ezek a leggyakrabban elkövetett hibák a mai magyar nyelvhasználatban, szívesen várom a hozzászólók véleményét és kiegészítését a témáról!

Magyar darus (aki nemcsak a hazáját, de annak nyelvét is szereti.)

Egy ausztrál daru balesete

Az előző blogbejegyzésem alátámasztására szolgáljon ez a néhány kép:
Az alsó képen látható új LIEBHERR LTM-1250.1 típusú 250 tonnás Sydney-beli daru (új ára 4 millió ausztrál dollár, napi díja 8500 dollár) mindjárt az első munkáján tönkrement.
(A képeket alulról felfelé érdemes nézni.)
A géppel a kezelő ráállt egy 20 cm vastag födémre, amelyet a talpak alatt alátámasztottak 2 azaz kettő! darab zsalutámasszal.(Legfelső képen látható.) A gép öntömege 72 t, és max. 97 t ellensúlyt lehet rá felrakni. 10-20 t-ás paneleket kellett beemelniük. A képek alapján itt kb. 30 t ellensúly lehetett rajta, tehát az összesen kb. 110-120 t súly adott talpra eső részét akarták a 2 zsalutámasszal megtartani. (Egy ilyen támasz, ha jól tudom, talán 1-2 t-val terhelhető.) A daruzás irányába eső talpakra pedig teheremeléskor a súly nagyrésze ráterhelődik. Igaz, előtte már három hétig dolgozott ezen a munkaterületen egy másik daru, de szerintem azt is csak a csoda mentette meg a balesettől.
Mint a képeken látható, először az egyik talp alatt szakadt át a födém, majd kb. egy óra után a gép teljes hátulja beszakadt. Szerencsére személyi sérülés nem történt. A gépkezelő a baleset után egy idővel eltűnt. Azt sajnos egyelőre nem tudom, hogyan vették ki a lyukból a gépet.
Azt hiszem ez egy jó példa arra, mennyire fontos egy darukezelő nagymértékű szaktudása és a megfelelő gyakorlata, melyet logikusan először kisebb gépeken, kezdetben gyakorlott kezelő mellett dolgozva lehet csak megszerezni.


Magyar darus

Új építőgépkezelő képzés

Megint lépést tettünk egy "jó" irány felé: mivel az EU-ban gépcsoportonként elég vizsgázniuk az építőgépkezelőknek, ezért nálunk is életbe lépett a 40/2009. (VIII. 31.) KHÉM rendelet. Ez elvileg kedvezőnek tűnhet, hogy megmenekülünk a típusvizsgáktól, de a típusvizsga lényege éppen az volt, hogy hiába tud valaki egy géppel dolgozni, attól még a másikat nem ismeri. Egy új típusú gépnél nem csak a kezelőkarok elhelyezését kell általában megtanulni, ami talán a legegyszerűbb, hanem sok minden egyéb speciális dolgot is, ami a balesetmegelőzés szempontjából nagyon fontos. Hogyan fogja például egy eddig pl. KATO-n dolgozó kezelő kiszerelni egy frissen rábízott Liebherr daru segédgémjét? Egy új Caterpillar kotrógép kezelője honnan tudja majd, hogy a 30 éves Poclain kotrón hogyan kell szereléket cserélni? És a példák sora végtelen, mint ahogy a gépfajták és azokon belül a géptípusoké méginkább.
Sajnos megint megyünk megyünk a nemzetközi példák után, amik pedig nem biztos, hogy mindig jobbak, mint a nálunk megszokott gyakorlat, vagy a nálunk előírt rendeletek alkalmazása.
Sajnos egyre kevesebb fiatal vállalja a nehéz munkahelyi körülményekkel és a családtól sokszor távolléttel járó gépkezelő munkát, így attól félek, hogy még jobban felhígul a már ma sem mindig elvárható színvonalat nyújtó építőgépkezelő szakembergárda. (A nagyon sok kivétel ezt természetesen ne vegye magára!)
Nos tehát további sikeres munkát mindenkinek! A sorsunkat befolyásoló rendeletek megalkotóitól pedig azt kérném, hogy időnként kérjék ki a gyakorlatot ismerő kollégák véleményét is!

Magyar darus

Hivatalok Magyarországon

A Népszabadságban ma megjelent cikk elolvasása után az alábbi gondolatok támadtak bennem, de előbb nézzük az írást:

"Behajtani tilos tábla közel egymilliárdért

Nincs gazdája, ezért nem használható az új határút

Határidőre elkészült a Rákospalotai határút, az autósok mégsem használhatják. Az M0-ást a Szentmihályi úttal összekötő utat a főváros nem veszi át üzemeltetésre, mert erre szerintük nincs joguk. A fiaskóért a kormányt és a beruházót okolják.
K.Sz.A.| NOL| 2010. május 13. |

Torlasz állja útját az autósoknak az új Rákospalotai határúton. A 2,25 kilométeres, irányonként egy forgalmi sávos utat a Colas Építő Zrt. szerződés szerint 818 millió forintért megépítette, és a létesítmény műszaki átadás-átvétele is eredményesen lezárult. Használni azonban egyelőre nem lehet. Hogy miért, arra nincs magyarázat.

Okokkal legalábbis Reményik Kálmán sem szolgálhat. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. elnök-vezérigazgatója levélben kérte Demszky Gábort: a főpolgármester működjön közre abban, hogy a főváros vegye át az elkészült útszakasz üzemeltetését, az erről szóló nyilatkozat azonban máig nem érkezett meg. Mi több, a NIF szerint a lépést a főváros megtagadta.

Holott az állami beruházó szerint az útszakasz kifejezetten Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának követelésére került a tervek sorába. Megépítését az M0 keleti szektor engedélyezési eljárása során a főváros, valamint a XV. és a XVI. kerület önkormányzata előírta. De rendelkeztek arról is, a Rákospalotai határút a beruházás második ütemében bővíthető legyen - teljes kiépítése után az autósokat irányonként két forgalmi sáv szolgálja majd.

A NIF közleménye szerint, a beruházás megvalósítása 2009-ben a terveknek megfelelően megkezdődött, és az építkezés az idén április 30-ig be is fejeződött. Így forgalomba helyezésének elmaradása nem a kivitelezők hibája.

Az új út a fővárosi közúthálózat része, szerepel a Főváros Közútfejlesztési Koncepciójában és a Szabályozási Kerettervben. Az épülő út tulajdonosa - a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) által kiadott építési engedély előírásai szerint - a Fővárosi Önkormányzat.

A fővárosnak azonban látszólag nem kell a Rákospalotai határút. Mivel üzemeltetésének átvétele nem történt meg, a NIF a létesítmény lezárására kényszerült. Egyelőre azonban nincs válasz arra, hogy az autósoknak meddig kell elkerülniük az egyébként közlekedésre alkalmas útszakaszt.

Csupán annyi biztos: a forgalomba helyezésig az M0-ást a Szentmihályi úttal összekötő utat őrizni kell. Ennek technikai megoldására a NIF megtette a szükséges lépéseket. Azt viszont nem lehet tudni, hogy az őrzés számláját végül ki fizeti majd.

A Rákospalotai határútról természetesen a Vársoháza illetékeseinek is megvan a véleménye. Sajtóirodájuk lapunkhoz több dokumentumot is eljuttatott, amelyek tanúsága szerint a "Fővárosi Önkormányzat nem tulajdonosa az új Rákospalotai határútnak és annak az ingatlannak sem, amelyen az új út épült." Annak pedig jelenleg nincs "jogszabályi alapja", hogy az utat az önkormányzat kezelje vagy üzemeltesse. A furcsa helyzet kialakulása szerintük a kormány tavaly júliusi döntésére vezethető vissza.

A sajtóiroda leveléhez csatolt iratokból kiderül: az eredeti elképzelés valóban az volt, hogy a Fővárosi Önkormányzat az útszakasz elkészülte után átveszi annak tulajdonjogát az államtól. A terv azonban kútba esett, miután a kormány 2009 nyarán elrendelte, hogy az új határút építéséhez a költségvetési források mellett az Európai Uniós támogatást is használjanak fel. Az uniós támogatás igénybevétele ugyanis alapvetően változtatta meg a tulajdonjog rendezésének lehetőségét.

Az uniós támogatási szerződés egyik alapfeltétele, hogy a megépült létesítmény öt évig nem idegeníthető el. Tehát az eredeti elképzelésekkel ellentétben a mostani tulajdonostól, vagyis az államtól, nem kerülhet át az út tulajdonjoga a Fővárosi Önkormányzathoz.

Ez az építési engedély kiadásakor és az építkezés megkezdésekor még nem volt ismert, hiszen az állam a beruházás megkezdése után változtatta meg annak finanszírozását. Az önkormányzat annak ismeretében előlegezte meg a tulajdon átvételét, hogy az állam nem vesz ehhez igénybe uniós támogatást.

Más kérdés, hogy a főváros szerint az építési engedélyben az is szerepel: az engedélyezett közlekedési létesítmények tervezett tulajdonosi, kezelői, illetve üzemeltetői viszonyainak rendezésről a megépített létesítmény forgalomba helyezése előtt meg kell állapodni. Ez a megállapodás azonban a mai napig nem született meg.

Az uniós támogatás igénybevétele miatt felmerült problémát a NIF egy 2010 február 16-án megtartott egyeztetésen jelezte a Fővárosi Önkormányzatnak. A dokumentumok tanúsága szerint a megbeszélésen egyértelművé vált, hogy a jogszabályi akadályok miatt az önkormányzat nem veheti át az útszakasz tulajdonjogát.

Az ezt követő levelezés során az önkormányzat leírta azt is, hogy a korábban is jelzett vagyonkezelésre vonatkozó szerződés egyeztetésére készen áll. Jelezték: a fővárosnak, mivel nem tulajdonos, nincs jogi lehetősége a helyzet rendezésére. Arra kérték a NIF Zrt.-t, hogy készítsen egy megállapodás tervezetet a határút ügyének megoldására. Az állami beruházó azonban "a mai napig nem készített ilyen tervezetet".

Az autósokat mindenesetre feltehetően a legkevésbé sem érdekli az egymásra mutogató hivatalok magyarázkodása. Mindez ugyanis nem változtat azon a tragikomikus helyzeten, hogy miközben a Budapest fuldoklik a közlekedési dugóktól, egy közel egymilliárd forintért - megfelelő minőségben - megépült útszakaszon az irodisták passzolgatják egymásnak a labdát, a közlekedőket pedig be sem engedik.

A főváros állítja: a vonatkozó jogszabályok betartása mellett mindent megtesznek az út mielőbbi forgalomba helyezéséért, amelyhez elengedhetetlen a NIF együttműködése. Amire bizony szükség is lenne.

Ha ugyanis a hivatalok vezetői nem jutnak egyezségre, és a Rákospalotai határút valóban csak akkor nyílhat meg az autósok előtt, ha tulajdonjoga fővároshoz kerül, a közlekedőknek még öt évet kellene várniuk a szalagátvágásra. Az uniós támogatási szerződés szerint legalábbis a tulajdonjogot csak 2015-ben vezethetik majd át a földhivatalban."

(Forrás: www.nol.hu)

A hivatalnokaink hozzáállása az ügyek intézéséhez már régóta egyértelmű. Sajnos azonban ez még nem minden, ugyanis a szakértelmük is erősen megkérdőjelezhető sok esetben. (Talán ezért igénylik ilyen gyakran külső tanácsadó cégek segítségét? Nekem erről mondjuk más elképzelésem is van: mai hír pl., hogy hangszerjavító végzettségű tanácsadó ad HR tanácsokat a Miniszterelnöki Hivatalnak, stb.)
Nekem annak idején feltűnt, hogy Főpolgármester Úr -távol tartandó szeretett fővárosától azokat a berzenkedő vidéki kuruc gazdákat- körberakatta a belvárost (vajon mennyi adófizetői Ft-ért) "mezőgazdasági vontatóval behajtani tilos" táblákkal. Én ingyen megmondtam volna neki, bár neki is van érvényes gépjárművezetői engedélye, és ennek birtokában is ismernie kellene a közúti jelzőtáblák jelentését, nem lenne szükség szakértőkre (akik amúgy szintén milyen szakértők?), hogy a fővárosban akkor még a Hungária körgyűrű vonalában kihelyezett "tehergépkocsival behajtani tilos" jelzőtáblák jelentése: az útra tehergépkocsival (kivéve a 3500 kg össztömeget meg nem haladó zárt felépítményű tgk.-t) valamint vontatóval, mezőgazdasági vontatóval és lassú járművel behajtani tilos. És ha már a teherautókat mindenhonnan kitiltani szemléletnél tartunk: egy tgk. vezető nem azért megy arra-oda, mert éppen kávézni támadt kedve! Egy esetben megértem a tiltást: ha van alternatív elkerülő útvonal, az átmenő forgalmat tiltsák ki a lakott területekről, de a célforgalmat miért akarják? Benne van a nevében: nekem oda kell vinnem az árut, építőanyagot, stb, ott kell a daruval dolgoznom! A behajtási engedélyt intéző hölgy kérdezte tőlem egyszer, miért nem megy be kisebb daruval? Mert ekkora súlyhoz ilyen magasra szükség van ekkora darura! Nincs más megoldás, mint ahogy az adott gépet sem tudja kisebb tgk. behozni. Ha ezt egy laikus nem tudja, rendben van, de hogy az engedélyt intéző hivatalnok sem!?
Magyar darus

Végre!

Végre kiadta a NIF, mint beruházó, az M43-as autópálya alvállalkozói tartozásaival kapcsolatban a következő nyilatkozatot:

SAJTÓKÖZLEMÉNY - A Tisza M-43 Konzorcium nem nyilatkozik az alvállalkozói követelések megvásárlásáról 2010. 05. 12.

Az M43 autópálya beruházója, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. ugyan közvetlen befolyással nem bír az alvállalkozói követelések kifizetésére, de a Társaság a Tisza M-43 Konzorcium felé a Szeviép Zrt. fizetésképtelensége miatt kialakult helyzet haladéktalan kivizsgálását rendelte el. A NIF Zrt. felszólította a kivitelező konzorciumot, nyilatkozzon arról, hogy az egyetemleges konzorciumi felelősségvállalás keretein belül átvállalják-e a konzorciumi tagok az alvállalkozói követeléseket. A konzorcium tagjai azonban nem nyilatkoznak az alvállalkozói követelések megvásárlásáról.


Mint arról már a közvélemény is értesült, az M43 autópálya egyik kivitelezőjének, a Tisza M-43 Konzorciumnak egyik tagja, a Szeviép Zrt. fizetésképtelenség miatt csődvédelmet kért 2010 áprilisának utolsó hetében, ezáltal veszélybe került több alvállalkozói számla kifizetése.

Mivel a beruházó NIF Zrt. csakis a kivitelező konzorciummal áll szerződéses jogviszonyban, közvetlen befolyást nem tud gyakorolni az alvállalkozói kifizetésekre, felelőssége a konzorcium követeléseinek teljesítésénél ér véget. Beruházóként azonban felelősnek érzi magát az iparágban kialakult helyzetért, továbbá az iparágban tisztességesen dolgozó alvállalkozókért, ezért fontosnak tartja, hogy az alvállalkozói szerződések jogos ellenértéke kifizetésre kerüljön.

A NIF Zrt. ezért egyeztetéseket folytatott a konzorciummal és az alvállalkozókkal, melynek eredményeképpen megállapították, a fővállalkozó esetenként a fővállalkozói szerződéstől eltérő alvállalkozó tevékenységet folytatott, ezért kerültek veszélybe a kifizetések.

A NIF Zrt. kérte a konzorciumot, nyilatkozzon arról, hogy az egyetemleges konzorciumi felelősségvállalás keretein belül átvállalják-e a konzorciumi tagok az alvállalkozói követeléseket. A nyilatkozatot megtették, melyet követően hétfőn újabb egyeztetésre került sor. A megbeszélés során egy javaslat született a pénzügyi kötelezettségvállalás konkrét bonyolításáról, oly módon, hogy a konzorcium két tagja – Hídépítő Zrt. és Sedesa S.A. – megvásárolja az alvállalkozók Szeviép Zrt.-vel szembeni követeléseit. Erről szóló nyilatkozatukat ma délután 16:00-ig ígérték. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy a nyilatkozatot nem küldték meg felénk.

A NIF Zrt. a kialakult helyeztet azonnali hatállyal elemzi, és dönt a szükséges lépések megtételéről, mely akár a kivitelezői szerződés felbontását is jelentheti.

A Társaság elnök-vezérigazgatója a mai napon vizsgálatot rendelt el az összes infrastrukturális beruházásnál, tekintettel a helyzetre, melyben felelősséget érez a kivitelezésen dolgozó alvállalkozókért, családok megélhetéséért.

A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. eltökélt abban, hogy elejét vegye a hasonló helyzeteknek, sajnos azonban csekély számú eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy a piac átláthatóságát befolyásolja. A helyzet megoldását morális, szabályozási és igazságszolgáltatási kérdésnek tartja.




Fazakas Orsolya
kommunikációs vezető
06 20 922 2308

Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt

(forrás: www.nif.hu)

Felettébb üdvözlendő a nyilatkozat, csak miért kellett rá mostanáig várni? Netalán a NIF vezetői elkezdték félteni jól bemelegített székekeiket az új politikai szelek láttán? Félnek, hogy ezek a szelek elfújják őket? Például két évvel ezelőtt a Megyeri-híd kapcsán miért nem érezték át ugyanezt a felelősséget!? A választ magában azt hiszem mindenki tudja, csak mivel egy átlag állampolgárnak nincs módja az igazának a bizonyítására, ezért azt magában tartja, ha jót akar.

Icinke-picinke mai magyar kisvállalkozó

Hozzászólás Oszkó Péter blogjához

Engedjék meg, hogy mint két évtizedes tapasztalatokkal rendelkező kisvállalkozó megpróbáljam a mi szemszögünkből felvázolni a gazdaság élékíntése szempontjából fontosnak tartott lépéseket, bár a makrogazdasági folyamatok működését valószínűleg nem láthatom át teljesen a hozzánk eljutó információk alapján. Az adócsökkentéstől való félelem nem biztos, hogy mindig megállja a helyét: ha jól emlékszem Szabó Iván pénzügyminisztersége idején történt egy radikális társasági adókulcs csökkentés (megfelezték?), melynek hatására a következő adóévben nominálisan is nőtt a TÁSÁ-ból szármató bevétele az államnak. A másik oldal, a kiadáscsökkentés is fontos: pl. mint autópálya-beruházásokban több éve ténylegesen munkát végző résztvevő, ami általában negyedik-ötödik szintű alvállakozóként történik, az a véleményem, hogy az állam 30 de akár 50%-al többet is kifizet, mint amennyiből ténylegesen megépül az autópálya. A PPP-t sem értem: én, mint magánvállakozó, biztosan nem adnék így át egy feladatmegodást egy másik vállakozásnak, amelynek egyértelműen a haszonszerzés az érdeke. Már nem túl hosszú távon is (4-5 év) többe kerül az államnak az adott autópálya, mintha saját forrásaiból valós áron építette volna meg. Az erősen megkérdőjelezhető műszaki tartalmakra(alagutak, völgyhidak) pedig még ki sem tértünk. A sok megfogalmazódott gondolat közül egy utolsó: ha valaha valamelyik kormány komolyan gondolja a körbetartozások csökkentését (megszüntetni valószűleg lehetetlen, ha valaki nem akar fizetni, nem fog), talán azon igazságnak kellene érvényesülnie. hogy adót csak valós jövedelem után kelljen befizetni, és kiadást csak ténylegesen kifizetett számla esetém lehessen elszámolni, magyarán pénzforgalmi szemlélet bevezetésére lenne szükség az összes vállalkozás, gazdálkodó szervezet részére. Gondolom egy közgazdász ilyenkor a fejéhez kap, de egyrészt mi, mérnökök szeretjük tisztán, feketén-fehéren, egyértelműen látni a dolgokat, másrészt az államnak is jobb egy évekig működő és adózó vállakozás, mint egy “ide nekem mindenáron mindent most” szemlélet alapján tönkretett cég, amelytől ráadásul esetleg még a jogosnak tartott adótartozás töredékét sem lehet beszedni, mert a vagyonát már rég felélte.

Miért hoztam létre a blogomat?

A ma Magyarországában egy kisvállalkozás (pláne építőipari) működtetése túltesz bármilyen szerencsejáték űzésén. Amikor a 90-es évek elején megalapítottuk a Bt-t, reményekkel telve kezdtünk neki a vállalkozói létnek. Gondoltuk, ha valaki jól, megbízhatóan és mindemellett még elfogadható áron dolgozik, az, ha meg nem is gazdagszik, de legalább a munkája értékét megközelítő jövedelemhez jut majd. Nos 20 év után elmondhatom, ez legalább akkora utópia volt, mint a szocialista társadalmi berendezkedés, amely egy alapvetően önző fajtól (az embertől) várta volna el, hogy a gazdagabb lemondjon javainak egyrészéről (az azt egyébként mondjuk jó munkájával kiérdemlő) szegényebb társa javára. Tehát ebben a blogban eziránti tapasztalataimat is igyekszem majd összefoglalni az autódaruzás sok érdekes (és néha sajnos tragikus) eseményei, történetei mellett. Mindezekhez várom az érdeklődők hozzászólásait is.
Tisztelettel üdvözölve blogom látogatóit!
Magyar darus