Mi, magyar átlagpolgárok, szeretnénk megkérni Kósa Lajos urat, és a kormányzó párt más kompetens személyiségeit, hogy szíveskedjenek mellőzni a nem biztos, hogy teljesen megfontolt kijelentéseket! Nagyon bízunk benne (mi mást is tehetnénk), hogy végre tényleg eljön az a világ Magyarországon is, amelyik legalább egy kicsit engedi élni az átlagembert is. Sokan vártuk, és egyelőre még mindig várjuk a pillanatot, amiről azt hittük 1990-ben, hogy íme itt van! Én már jó ideje nem vagyok egyik párt elkötelezett híve. 90-ben voltak elképzeléseim, hogy melyik eszmeiség lenne az, amelyik szerintem megfelelő mederbe tudta volna terelni az ország dolgainak folyását, de elég hamar kiábrándítottak az adott párt vezetői. A hatalom érdekében egyszerűen lepaktáltak azokkal, akik néhány évvel korábban még véresre verették őket.
Nos, most halványan újra megcsillant a remény, de máris veszni látszik a politika ködében.
Mi a fontosabb? Megpróbálni helyes intézkedésekkel végre a megfelelő mederbe terelni a magyar gazdaságot, vagy még mindig hangoztatni az előző kormány alkalmatlanságát?
Tisztelt vezető politikusaink!
Mi bizony nem csak beszélünk a napi problémákról, hanem mi megéljük azokat!
Máris védeni kell a mundér becsületét a megint be nem tartandó ígéretek miatt? Államcsőd? Mintha fellélegeznének, hogy tényleg! Jaj de jó! Itt az államcsőd veszélye, gazdasági vészhelyzetet jelentünk, a beígért dolgoknak annyi? A forint meg a tőzsde persze egyből lereagálja az ilyen kijelentéseket, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy éppen már megint mi lesz drágább, ahelyett, hogy tényleg beindulna a magyar gazdaság régóta várt felpörgése.
Én csak annyit tudok: 1998 és 2002 között volt szinte a legkevesebb munkánk, megrendelésünk, az akkor regnáló kormány visszafogott szinte minden állami beruházást például. Szerintem pedig a gazdaság élénkítésének egyik legjobb eszköze az állami beruházások bővítése, persze nem maffia-árakon. Az építőipar fellendülése mindig is magával húzta a nemzetgazdaság többi ágazatának a fejlődését is, gondolom nem nagyon kell közgazdásznak lenni, hogy megértsük, miért. Nagyon vártuk az uniós beruházási pénzek megjelenését is, de valahogy nem igazán érezhető ez. Persze nem másfél-kétszeres áron kéne építkeznünk, és akkor mindjárt több feladatot lehetett volna elvégezni, aminek révén több vállalkozás juthatott volna munkához.
Nos tehát bizakodjunk azért egyelőre, mert most állunk talán a legközelebb ahhoz, hogy végre már valami jó is történjék velünk, magyar emberekkel!
(A kép 1996-os, megmaradt bennem, hogy akkoriban még a Fidesz országgyűlési képviselői csak akkor szólaltak fel, ha alternatívát is kínáltak az általuk éppen feszegetett probléma megoldására. Emlékszik még Kósa Úr?)
Magyar darus
Hogy ő emlékszik-e, azt nem tudom, de hogy én jó sok dologra, az biztos!
VálaszTörlés