Gondolatok igazi reformokról 1.

1990 óta az éppen kormányzó politikai erők nagyszerű reformígéretekkel ámítják hazánk átlagemberét, mely ígéretek a valóságban a meglévő gazdasági és társadalmi rendszerek egy-egy elemének átalakításában merülnek ki. Véleményem szerint egy igazi reform az adott terület alaptörvényeinek újragondolásából és az elképzelés tényleges megvalósításából áll. Mint a politikai és gazdasági folyamatok iránt évtizedek óta érdeklődő, és sok területére valamennyi rálátással bíró állampolgár, sokszor fogalmazódnak meg bennem ezen témával kapcsolatos gondolatok. Mivel a témakör hatalmas, több csoporta bontva vetném papírra az elképzeléseimet, az első témakör a minden ember életét alapvetően meghatározó elem, a munkavégzés lehetősége.
Most a munkavégzés kereteit biztosító különféle formák (közszféra, vállalkozások, stb.) közül én a vállakozások fajtáit vettem górcső alá: az eddig megszokott formák helyett én hármat javasolnék: egyéni vállalkozás, társas vállalkozás, részvényesek vállalkozása. Első olvasatra biztos felmerül a kérdés, mi ezekben az új, hiszen az elnevezések a harmadik kivételével ismertek, bár lehetne az is akár részvénytársaság is. Nos az elképzelés: egyéni vállakozás - egy teljes felelősségű tulajdonos, társas vállalkozás - több teljes felelősségű tulajdonos, részvényesek vállakozása - minimum egy teljes felelősségű tulajdonos és egy vagy több a részvénye(i) erejéig felelős tulajdonos. A tulajdonosoknak nem kötelező személyesen részt venni a társaság munkájában, illetve azt vezetni, de az utóbbi esetben a társaság vezető tisztségviselője (tisztségviselői) is teljes felelőséggel tartoznak a társaság dolgaiért. Tulajdonos lehet természetes személy, már működő társaság vagy az állam.
Társaság vezető tisztségviselője csak az adott szakterületnek megfelelő végzettséggel vagy elegendő igazolt szakmai gyakorlattal rendelkező személy lehet. (Itt szeretném elkerülni a túlzottan elterjedt szemléletet, miszerint sokszor szinte csak a papír számít, holott rengeteg szakember van, akinek nincs mondjuk felsőfokú végzettsége, de a szakterületének ettől függetlenül mestere, amit egy arra alkalmas szakmai testület előtt gyakorlatban bizonyít.)
A társaság veszteséges működése esetén az állam erre alkalmas szervezetének mindig meg kéne vizsgálnia a veszteséges működés okát - okait. (Ezzel nem azt szeretném kétségbe vonni, hogy egy társaság nem lehet pl. önhibáján kívül veszteséges, de nem ártana kiszűrni a gazdasági életből azokat, akik már sokszor eleve ilyen céllal alapítanak meg egy társaságot. Mindenesetre mások felé tartozást hagyó megszűnt társaság tulajdonosa vagy vezető tisztségviselője egy ideig - mondjuk öt évig - ne lehessen újra tulajdonos vagy vezető.) Egyébként pedig minden társaságot öt évente egyszer minimum ellenőrizni kellene. Egy becsületesen működtetett, a szabályokat, törvényeket betartani igyekvő társaságnak azt hiszem nincs mit félnie egy bármilyen ellenőrzéstől, a svindlerek viszont reszkessenek!
Miért írtam a szabályokat, törvényeket betartani igyekvőt? Azért, mert a törvények sokszor nem egyértelműek: olyan törvényeket kell alkotni, melyek nem tartalmaznak mindenféle csűrést-csavarást, hanem világosan megfogalmazzák az elvárásokat.
Veszteséges társaság megszűnése esetén szigorúan vizsgálni kéne a körülményeket, az esetleges szándékosság megállapítása esetén letöltendő börtönbüntetésel fenyegetni a tulajdonosi és vezetői köröket. (Minden fogvatartottnak dolgoznia kellene egészségi állapotától függően.)
Adót a társaság csak a ténylegesen befolyt bevétele után fizetne, és csak a ténylegesen kifizetett kiadását számolhatná el költségként. (Nincs kettős könyvelés, ami számomra értelmezhetetlen, persze az állam számára nem!)
Tudom, a fenti gondolatok sok általánosságot tartalmaznak, de csak az alapvető gondolataimat igyekeztem megfogalmazni egy más gazdasági és társadalmi berendezkedésről. Biztosan sok módosítani, csiszolni való van rajtuk, ehhez mindenki gondolatait szívesen látom.

Magyar darus