Akkor mégis ki aggódik jobban Magyarországért?

Az Európai Unió gazdasági és pénzügyi biztosa, Olli Rehn elutasította az esetleges magyar államcsődről szóló kijelentéseket szombaton , s kijelentette, hogy véleménye szerint megkezdődött a magyar gazdaság talpraállása.
Ezeket az állításokat nem a jelenlegi magyar vezető politikusainktól kellene hallanunk? Nem, nekik csak az számít, hogy továbbra is azt bizonygathassák, hogy az előző kormány mindent rosszul csinált. Nekem sem tetszett a szocialista kabinet sok döntése, de ha már az EU is elismeri sok téren az intézkedéseik helyességét, akkor talán fejet kell hajtanunk ezen érvek előtt.
Kíváncsi vagyok, milyen következtetéseket von majd le magának Kósa Úr mindezek után. Ők rengetegszer követelték az előző kormány több szereplőjének a lemondását, valószínűleg általában megalapozottan. Kósa Úr! Most példát lehetne mutatni az igazi demokráciából! Az Önök által példaképnek tekintett nyugati demokráciákban az országuknak jóval kisebb hátrányt okozó kijelentések miatt lemondtak már vezető politikusok. (Legutóbb pl. a német államfő.)

Egy másik, de ehhez kapcsolódó gondolat: soha nem értettem meg, hogy mi az az államháztartási hiány, ráadásul folyamatosan, az évek során visszatérően. A fogalmat értem, csak azt nem, hogy ugyanakkor a gazdasági életben egy vállalkozás, ha veszteséges, akkor tönkremegy. Az államok esetében ez miért nincs így? A világ legtöbb számottevő országnak deficites a költségvetése évek-évtizedek óta. Miért finanszírozzák ezt a bankok, miben reménykednek, hogy visszakapják valaha is az ezermilliárdjaikat?
Miért kell tartósan, állandóan túlköltekezni? Talán mert nem az országirányítók saját pénzéről van szó, hanem az adófizető állampolgárékéról? Lehet, hogy igazuk van a görögöknek, mikor kitették az Akropolisz falára, hogy "Világ népei keljetek fel!"

Nos, azt hiszem megint eleget írtam le ahhoz, hogy előbb-utóbb megálljon a házunk előtt a nagy fekete autó. (Sajnos akár már ezt is elképzelhetőnek tartom!)

Magyar darus