Azt hittem, hogy az MSZ(M)P által vezetett kormányok régenvárt leváltása után kevesebbszer támadnak kritikus hangvételű gondolataim, de sajnos egyelőre ez nem így van.
Meglátván valamelyik hírportálon a képet, melyen Orbán Viktor kezet csókol Lendvai Ildikónak, felborzolódott a hátamon ismét a szőr! Magyarázzam-e, hogy miért? Szerintem felesleges!
Igazából nem tudom, miért lepődök meg még ma is az ilyen dolgokon: hogy 1994-ben meglepődtem azon, hogy az SZDSZ a hatalomhoz jutás érdekében koalíciót kötött az MSZMP utódjával, akkor még érthető volt: azok az SZDSZ-es vezetők nyújtottak kezet azoknak az MSZP-s vezetőknek, akiket néhány néhány évvel azelőtt a szocialisták még MSZMP-ésként megverettek március 15-én a Petőfi szobornál a rendőrökkel. Óriási mélyütésként ért engem ez akkoriban Demszky Gábor és a többi SZDSZ-es vezető politikus részéről.
A másik: Orbán Viktor ezzel fejezte a beszédét a kormányprogram zárszavában a Tisztelt Házban: "Soli Deo Gloria". (Egyedül Istené a dicsőség.) Szerintem nem Tisztelt Orbán Viktor: "Solus Plebs Gloria" (Egyedül a (köz)Népé a dicsőség.) "Megdöbbentem" című bejegyzésemben már kifejtettem a lelkiismereti szabadságról a véleményemet: úgy tűnik, ez sokáig téma maradhat még, csak nehogy a többi szabadságjogunkról is szót kelljen ejtenünk majd az elkövetkezőkben.
Magyar darus
A tv-ben véletlenül láttam a kézcsókot. Az Orbán valószínüleg önkivületi állapotban volt, mert éppen megválasztották miniszterelnöknek és a gratulációkat fogadta. Egyébként csak a kamerák előtt "ölik" egymást, a folyosón már puszipajtások.
VálaszTörlés