Hozzászólás Oszkó Péter blogjához

Engedjék meg, hogy mint két évtizedes tapasztalatokkal rendelkező kisvállalkozó megpróbáljam a mi szemszögünkből felvázolni a gazdaság élékíntése szempontjából fontosnak tartott lépéseket, bár a makrogazdasági folyamatok működését valószínűleg nem láthatom át teljesen a hozzánk eljutó információk alapján. Az adócsökkentéstől való félelem nem biztos, hogy mindig megállja a helyét: ha jól emlékszem Szabó Iván pénzügyminisztersége idején történt egy radikális társasági adókulcs csökkentés (megfelezték?), melynek hatására a következő adóévben nominálisan is nőtt a TÁSÁ-ból szármató bevétele az államnak. A másik oldal, a kiadáscsökkentés is fontos: pl. mint autópálya-beruházásokban több éve ténylegesen munkát végző résztvevő, ami általában negyedik-ötödik szintű alvállakozóként történik, az a véleményem, hogy az állam 30 de akár 50%-al többet is kifizet, mint amennyiből ténylegesen megépül az autópálya. A PPP-t sem értem: én, mint magánvállakozó, biztosan nem adnék így át egy feladatmegodást egy másik vállakozásnak, amelynek egyértelműen a haszonszerzés az érdeke. Már nem túl hosszú távon is (4-5 év) többe kerül az államnak az adott autópálya, mintha saját forrásaiból valós áron építette volna meg. Az erősen megkérdőjelezhető műszaki tartalmakra(alagutak, völgyhidak) pedig még ki sem tértünk. A sok megfogalmazódott gondolat közül egy utolsó: ha valaha valamelyik kormány komolyan gondolja a körbetartozások csökkentését (megszüntetni valószűleg lehetetlen, ha valaki nem akar fizetni, nem fog), talán azon igazságnak kellene érvényesülnie. hogy adót csak valós jövedelem után kelljen befizetni, és kiadást csak ténylegesen kifizetett számla esetém lehessen elszámolni, magyarán pénzforgalmi szemlélet bevezetésére lenne szükség az összes vállalkozás, gazdálkodó szervezet részére. Gondolom egy közgazdász ilyenkor a fejéhez kap, de egyrészt mi, mérnökök szeretjük tisztán, feketén-fehéren, egyértelműen látni a dolgokat, másrészt az államnak is jobb egy évekig működő és adózó vállakozás, mint egy “ide nekem mindenáron mindent most” szemlélet alapján tönkretett cég, amelytől ráadásul esetleg még a jogosnak tartott adótartozás töredékét sem lehet beszedni, mert a vagyonát már rég felélte.