Megdöbbentem

Megdöbbentem, mert megint elő akarják írni nekünk, átlag állampolgároknak, hogy miben kell hinnünk. A kommunista érában hinnünk kellett a marxista-leninista tanításokban, az ateizmusban. Most pedig törvényben akarják rögzíteni, hogy -idézem- "mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni..."
Mindenekelőtt leszögezem, hogy tisztelem és becsülöm azt, aki tiszta szívéből -minden önös érdek és megfontolás nélkül- vallja magáénak valamelyik vallás vagy felekezet tanításait, de azt nem fogadom el, hogy aki nem érzi ennek szükségét, az nem lehet jó állampolgára ennek a hazának. Sőt, én a magam részéről ezt kikérem magamnak!
Az előző rendszerben sem voltam hajlandó csak azért belépni az MSZMP-be, mert ez elvárás volt egy mérnöktől, értelmiségitől, bármilyen szintű vezetői beosztásra vágyó embertől. Igaz belőlem mégiscsak vezető beosztású dolgozó lett okleveles gépészmérnök léttemre: autódaruvezető. Itt a válaszom azoknak, akik "a nem volt más választásom" kifogás mögé bújva lettek például III/III-as ügynökök. Még akkor is volt más választása mindenkinek, csak nem merte, nem akarta meglépni. Nem akarom prejudikálni a jogot arra, hogy csak én tettem ezt meg. Rajtam kívül biztosan akadnak még számosan (remélem!), akik szintén így döntöttek, és utána bizony itták-ittuk a levét döntésünknek. (Az én környezetemben sajnos nem ez volt a jellemző, elég kevés példát tudnék felhozni.) Viszont nálam-nálunk mindmáig van otthon tükör!
A rendszerváltáskor (valóban az volt, vagy csak a magántulajdonra épülő gazdasági modell bevezetése?) azt hittem, és velem együtt sokan mások is, hogy most majd az is érvényesülhet végre, aki valamit jól, megbízhatóan, elfogadható áron csinál. Ekkora naivságot! Bizony most sem ez a lényeg, hanem hogy ki kinek a kije, beletartozik-e valamelyik érdekcsoportba, és attól tartok, amíg világ ez a világ, ez így is marad.
Tehát NEM fogadom el, hogy nekem pl. Istenre kelljen esküt tennem, ha az én lelkiismeretem ezt nem igényli. (Apropó, melyik vallás melyik Istenére is?)
Látható tehát szerintem, hogy a lelkiismereti szabadságba való beavatkozásnak tartható az efféle próbálkozás, és még a hívő emberek számára is komoly kérdéseket kell, hogy felvessen.
Nem gondoltam, hogy ma újra a billentyűzet elé ülök, de a hírt olvasván le kellett jegyeznem a gondolataimat.

Magyar darus