Gondolatok igazi reformokról 2.

Sokat gondolkodok Magyarország jelenlegi (2011.05.21.) helyzetéről, és újra és újra oda jutok, hogy aki ma tudni véli megoldani az ország gondjait az vagy megszállott vagy kalandor. Nos úgy tűnik én megszállott vagyok, mert a 20 000 milliárd Ft államadósság kezelésére még mindig keresem a választ.
Először is le kell szögezni: visszamenőleges hatályú törvényeket nem lehet és nem szabad alkotni, még ha tudja is az ember, hogy sok régi törvény a jó erkölcsbe és a józan megfontolásba ütközött. De: meg lehet azt vizsgálni, hogy kiknek a felelőssége volt a törvények, rendeletek létrejötte, a magyar gazdaságot a mélybe taszító intézkedések meghozatala. Az alkotmányos keretek között (természetesen alkotmányon egy igazi alkotmányt értek) lefolytatott vizsgálatok eredményei alapján el kell számoltatni a felelősöket: például a kifogásolt törvényeket megszavazó országgyűlési képviselőket, a javaslatokat kidolgozó "szakértőket", a végrehajtásban résztvevő kormánytagokat és minisztériumi tisztviselőket, stb. Ne az átlag magyar állampolgártól várják el, hogy különféle felajánlásokat tegyen az államadósság csökkentésére: nem ő vette fel ezer milliárd Ft számra a költségvetési hiteleket, nem ő felelős az ország ilyen mértékű eladósodásáért. Ajánlják fel az igazi felelősök a saját nagánvagyonukat erre a célra, vagy ha ezt nem teszik meg, az említett vizsgálatok lefolytatása után vagyonelkobzásra is kell ítélni őket a várható szabadságvesztés ítéletek mellett.
A hosszúra sikeredett bevezetés után az adó- és járulékrendszer átalakításáról: emlékeim szerint 1994 körül, dr. Szabó Iván pénzügyminisztersége alatt a társasági adó kulcsát drasztikusan, 36%-ról 18%-ra csökkentették, aminek a későbbre várttal szemben már a következő évben a nominális adóbevétel növekedése lett az eredménye. Ez és sok más külföldi példa bizonyítja, hogy hosszú távon mindenképpen, de akár rövid távon is eredményes egy kormányzat adócsökkentési lépése.
Ebből következően én az adók csökkentése mellet még a regresszív kulcsos adópolitikát is be merném vállalni, azaz pl. a társasági adó esetében az éves árbevétel arányában egy bizonyos nyereség felett csökkentett adókulcsot alkalmaznék, szorgalmazva ezzel a vállakozásokat a termelés és a nyereségesség bővítésére. Hasonló megoldást lehetne keresni pl. a munkabér adóztatásánál is, mely véleményem szerint a munkavállalókat is nagyobb teljesítményre ösztönözné. Mindezek következtében reményeim szerint valóban bővülhetne a magyar gazdaság teljesítménye.
Ezzel szemben a nem a munkavégzéshez kapcsolódó adók (pl. különböző forrásadók, legfőképp a tőkejövedelmek adói) esetében megemelném az adókulcsokat, és esetleg ezek esetében a progresszív, egyre növekedő kulcsú adórendszer bevezetése is megfontolandó a tőkének a működő gazdaságba való átvezetése céljából.
Jelenlegi adórendszerünk teljes mértékig az állam pillanatnyi érdekeit helyezi előtérbe a vállalkozásokéival szemben. Ez teljesen rövidlátó politika: ide nekem az utolsó fillért is, de most rögtön, nem számít, hogy mi lesz holnap. Ez így nem járható út: a rossz adópolitikával ma tönkretett vállakozás holnap egy fillér adót sem fog fizetni. Ezzel persze nem a valóban rosszul működő, sok esetben szándékosan csődbe vitt vállalkozásokat akarom védeni (erről egy előző blogbejegyzésemben már kifejtettem a véleményemet), hanem a törvényeket betartó, valóban működni akarókat. Tehát a fenti gondolatmenet alapján pl. el kell törölni az adóelőlegek minden formáját. Netán jósok vagyunk, hogy a következő évre előre meg tudjuk mondani, hogy egy vállalkozás hogyan fog teljesíteni? Mivel nem látunk a jövőbe, ezért ezt a nonszensz formát meg kell szüntetni. Bízzuk a cégekre, hogy ők ítélhessék meg tudnak-e és érdemes-e adóelőleget fizetniük. Ez utóbbit elő kell segíteni azzal, hogy az önkéntesen vállalt adóelőleg befizetése után valamilyen adókedvezményt kap a vállalkozás. Az adókedvezmény mértékét az éppen mértékadó betéti kamatok szintje körül kellene megállapítani, hogy a vállalkozásoknak megérje adóelőleget fizetni a nem termelő beruházásra szánt megtakarításukból. Állami költségvetési szempontból szintén egyértelműen előnyös lenne a költségvetés számára a korábban rendelkezésre álló befizetés.
Az állami adórendszer reformja mellett fontos kérdés a helyi adók új rendszerének kialakítása is. Én egyértelműen megszüntetném az iparűzési adót, amely nehezen értelmezhető fajtája a pénzbeszedésnek. Ha egy vállakozást már megterheltünk egy nyereségadóval, nem szerencsés hasonló jellegű újabb költséget a nyakába akasztani. Egyértelmű ugyanakkor, hogy a települési önkormányzatoknak is szükségük van bevételi forrásokra a rájuk bízott feladatok megoldásához. Ezért pl. a gépjárműadó nagyobb hányadát (esetleg az egészet) náluk kéne hagyni. A gépjárműadót magát is más megvilágításba kell helyezni: a nagy értékű magánhasználatú járművek után drasztikusan megemelt mértékű adót kell kivetni. (Mi a nagy érték? Ezt szakértői vizsgálatokkal kell megállapítani sok szempontot figyelembe véve: mindenesetre a legfontosabb szempont kell, hogy legyen: egy olyan jármű, amely az átlagos jövedelemszint mellett fenntartható.)
Hasonló megfontolásokkal az ingatlanadó lehet a másik jelentős bevételi forrása a települési önkormányzatoknak. Mindenképpen létre kell hozni az alapjául szolgáló ingatlan-vagyonfelmérést. Egy átlagpolgárnak nincs mitől tartania egy ilyen felmérés elkészítésekor, akinek pedig van, az rója is le a közös felé a régóta esedékes tartozását. Nem hiszem, hogy túlzottan sok erőfeszítésbe kerülne a különböző családtagok nevére átmentett ingatlanok és egyéb vagyontárgyak megszerzésével kapcsolatos körülmények kivizsgálása: pl. valóban volt-e annyi saját legális jövedelme a huszonéves fiatalnak, vagy a régóta munkahellyel sem rendelkező házastársnak amiből megvehette a sokszor tízmillió értékű ingatlant és egyéb vagyontárgyakat, beindította a nagyértékű tárgyi eszközöket tulajdonló kft-t? (Magát a korlátozott felelősségű társaságot is elvetem, mint vállalkozási formát, a nevében is megfogalmazott korlátozott felelősség miatt. A vállakozási formákról alkotott véleményemet már kifejtettem a "Gondolatok igazi reformokról 1." blogbejegyzésemben.)

Nos, egyelőre ennyit gondolatindítónak a témáról.

Magyar darus